Békekötés az agglegénypálmával – a márciusi zöld kihívásom 🌿
Már hetek óta kerülgettem az agglegénypálmámat.
Nem azért, mert bármit is tett volna ellenem – egyszerűen csak újra és újra
eszembe jutott, hogy megint elfelejtettem meglocsolni.
A lakásomban van egy apró növényközösség: néhány orchidea, pár anyósnyelv,
egy kaktusz, és persze az a bizonyos agglegénypálma. Időnként rájuk nézek, és
rájövök, hogy valójában nemcsak növényeket tartok – hanem egy kicsit a
természetet próbálom becsempészni az életembe.
A márciusi hónapra ezért azt találtam ki, hogy többet törődöm az elhanyagolt
szobanövényeimmel, és közben több időt próbálok tölteni a természetben –
sétával, kirándulással.
Ezzel párhuzamosan egy másik kísérletet is teszek: megpróbálok visszavenni
az impulzusvásárlásból, valamint az éttermi és gyorséttermi étkezésekből.
Hogyan kezdődött a növények iránti érdeklődésem?
A szobanövényekkel való foglalkozás fontosságáról először egy könyv
gondolkodtatott el: Barátom a filodendron, amelynek szerzője Summer
Rayne Oakes.
Egy igazi szobadzsungel gondolata mindig vonzott, bár nem vagyok
különösebben tehetséges kertész. A könyv elolvasása után ugyan alábbhagyott a
lelkesedésem, de a téma időről időre újra felbukkant az életemben.
Időnként vettem még néhány könyvet, és dolgoztam olyan helyen is, ahol a
kliensekkel együtt kapcsolódtunk a természethez. Azt hiszem, ezek mind fontos
tapasztalatok voltak.
Most pedig megpróbálom kitartóbban beépíteni ezt a mindennapjaimba.
Márciusi terveim
·
heti két „viráglocsolós” nap
·
heti egy növényellenőrzés (szükség esetén
tápoldat vagy átültetés)
·
ha könyvet vagy ruhát szeretnék venni, nem
veszem meg azonnal, hanem felírom a határidőnaplómba, és egy hónap múlva újra
átgondolom
·
nem rendelek ételt, és nem eszem gyorsétteremben
vagy kínai büfében – kivétel, ha valamilyen társasági programra megyek
·
többet sétálok Budapest zöld terein, és ha van
időm, kirándulok is
·
időnként megállok egy kicsit, hogy megcsodáljam
az ablakban lévő növényeimet, és többet megtudjak róluk
·
az újonnan beszerzett fűszernövényeimet ki is
próbálom: például mentateát főzök vagy bazsalikomos salátát készítek
Két japán fogalom, amellyel most találkoztam
Mostanában két japán fogalommal is megismerkedtem, amelyek valahogy jól
illenek ehhez a kihíváshoz.
Kaizen – kis lépésekben haladni, napról napra
egy kicsit fejlődni.
Mottainai – hálát érezni azért, amink már van,
és tisztelettel használni az erőforrásainkat.
Talán pont erre van szükségem a növényekkel kapcsolatban is: apró lépésekben
odafigyelni arra, ami már körülvesz.
Morfondír
Az elmúlt hetekben sokszor elgondolkodtam azon, hogy van-e értelme
növényeket locsolgatni, miközben a világ tele van válságokkal: háborúk,
politikai feszültségek, klímaválság.
Néha eszembe jut egy internetes mém, amelyben valaki gluténmentes kávét vesz
magának, miközben a háttérben rakéták repkednek.
Nem tudom, segít-e bármin, ha most virágokat locsolgatok.
De azt hiszem, ártani sem árt.
Legalábbis a mentálhigiénémnek biztosan nem.
Nem gondolom, hogy attól, hogy néhány percet a növényeimmel töltök, jobb
lesz a világ. Valószínűleg sokkal többre van szükség.
De talán elindul bennem valami. Talán segít jobban megküzdeni a
bizonytalansággal.
Utánanéztem a klímaszorongás, a jövőszorongás
és a polycrisis fogalmainak. Pszichiáterként és
segítő szakemberként különösen foglalkoztat, hogyan lehet ezekkel az érzésekkel
együtt élni.
De egyelőre maradnak a növényeim.
Ahogy Summer Rayne Oakes írja:
„Lépjünk be a növények világába, és fedezzük fel, hogyan kezdhetjük el saját
személyes zöld életterünk megteremtését.”
És most kíváncsi vagyok
rátok is:
Van otthon olyan növényetek, amelyik már túlélte a feledékenységeteket?
Vagy olyan, amelyik meglepően kitartóan ragaszkodik az élethez?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése